Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Háború Észak-Afrikában

2011.05.08


Noha az észak-afrikai hadszíntéren az olasz haderők 1940 nyarán számszerű fölényben voltak a britekkel szemben, Mussolini hosszasan habozott, mielőtt utasítást adott az offenzíva megkezdésére. Graziani tábornok hadereje szeptember 13-án lépte át a líbiai-egyiptomi határt. Az angolok visszavonultak, és csupán utóvédharcokra szorítkoztak, így az olaszok szeptember 16-ára elérték Sidi el Baranit. Októberben azonban az angol erők kiegészültek a 7. páncélos hadosztállyal és a földközi-tengeri flottát, valamint légierejüket is megerősítették és a britek 1941. február 11-én ismét elérték a líbiai határt. Mussolini, hogy megvédje Líbiát, kénytelen volt elfogadni a már korábban felajánlott német segítséget. Az így felállított Német Afrika-hadtest parancsnokává Erwin Rommel altábornagyot [képen] nevezték ki.

Ezzel a rosszul felszerelt és gyenge harci szellemű olasz csapatokat jól felszerelt, hatékony német erők egészítették ki, egy igen dinamikus és vállalkozó szellemű, tapasztalt tábornok parancsnoksága alatt. Rommel szinte minden előkészület nélkül indította meg támadását. Március 24-én elfoglalta a határmenti El Agheilát, majd páncélosaival a sivatagon keresztül átkaroló műveletet hajtott végre. Rommelnek el-Mechilinél a fél angol vezérkart sikerült elfognia. Az ezt követő nyarat mindkét fél a további hadjáratokra való felkészüléssel töltötte. Rommel afrikai sikerei 1942. októberig tartottak. A második el-alameini csata a II. világháború észak-afrikai hadszínterének döntő ütközete volt. 1942. október 23. és november 4. között zajlott, főként a Brit Nemzetközösség erői és a tengelyhatalmak német-olasz csapatai között. Miután a szövetséges hatalmak az első el-alameini csatában kínkeservesen megállították Rommel Kairó felé előrenyomuló csapatait, az arcvonal El-Alameinnél, Alexandriától 50km-re szilárdult meg. Jelentős erősítések beérkezése után Montgomery tábornok vezetésével a szövetségesek több fázisban megtámadták és áttörték a német-olasz csapatok arcvonalát, és jelentős veszteségeket okozva megfutamították őket. Súlyosbította a németek vereségét, hogy az el-alameini csata utáni napokban 1942 november 8-án - a Fáklya hadműveletben (Operation Torch) -  angol-amerikai csapatok szálltak partra Észak-Afrika nyugati részén (Szafi, Casablanca, Rabat, Oran, Algír, Bougie) és körülbelül 65 ezer fős hederejükkel megkezdték a fasiszták nyugatról történő kiszorítását. Ezzel Afrikában Hitler csapatai két tűz közé kerültek.

Az Afrika Korps maradványai 1942 végén és 1943 tavaszán egészen Tunéziáig hátráltak. A keletről és nyugatról érkező támadások elől Tunisz város környékére kellett visszahúzódniuk, így 1943 -ra ez a város lett afrikai bázisuk utolsó tartható települése. Az 1942 -ben elszenvedett vereségek megpecsételték a tengelyhatalmak sorsát Észak-Afrikában, a továbbiakban már csak korlátozottan voltak képesek offenzív hadviselésre.

dig-in.jpgEl-Alamein

tanks1.jpg

ts.png

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.