Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az angliai csata

2011.05.08


Franciaország térdre kényszerítése után már csak egy ország maradt Európában, amely még ellenállt és nem volt a németek szövetségese: Anglia. 1940. május 10-én Londonban az új miniszterelnök Winston Churchill lett. A Luftwaffe már májusban elkezdte Anglia bombázását. Mivel a szigetországot főként a hadiflotta és a légierő védte, Németország elsősorban a légifölény megszerzésére törekedett. A csata első szakaszában a németek elsősorban a repülőtereket, radarállomásokat, légi irányítási pontokat támadták. A brit Királyi Légierő (RAF) és a túlerőben lévő német Luftwaffe között kibontakozott a háború egyik legnagyobb szabású összecsapása az angliai csata. Szeptember 7-én azonban Göring utasítására a támadások súlypontját áthelyezték az angol nagyvárosok – elsősorban London – elleni támadásokra, lemondva ezzel a RAF megsemmisítéséről, és a lakosság ellenállóerejének megtörésétől várták a győzelmet. Londont 1940 november 3-ig gyakorlatilag minden éjszaka bombázták, ezt követően pedig súlyos támadás ért több angol nagyvárost is. A támadások intenzitása csak november végétől csökkent, jóllehet, egészen a háború végéig tartottak a légitámadások Nagy-Britannia ellen.

 

 

Parancsnokok

25px-flag_of_nazi_germany_-1933-1945-.svg.png 25px-flag_of_the_united_kingdom.svg.png
Hermann Göring Hugh Dowding
Albert Kesselring Keith Park
Hugo Sperrle Trafford Leigh-Mallory
Hans-Jürgen Stumpff C.J. Quintin Brand
  Richard Saul

 

Szembenálló erők

1576 bombázó;
809 vadászgép;
300 csatarepülő
500 bombázó;
700 vadászgép;
96 csatarepülő

 

Veszteségek

1014 bombázó;
873 vadászgép/csatarepülő
376 bombázó;
1023 vadászgép;
148 repülőgéphordozó-fedélzeti repülőgép

 

 

 

Oroszlánfóka hadművelet

A hadműveleti terv szerint a késő esti, kora hajnali órákban német légi szállítású és légi deszant (Fallschirmjäger) alakulatok érkeztek volna meg Dover és Brihgton városokba, biztosítani a kora reggel vízi úton érkező XVI. (XVI. Armee) és a IX. Hadsereg (IX. Armee) inváziós erőinek minél akadálytalanabb partra szállását. A IX. Hadsereg Le Havre térségéből indult volna Ventnor (Wight-sziget), Portsmouth és Brighton felé, a Boulogne-i német erők Eastbourne-be, Calais-ból pedig Folkestone-ba érkeztek volna. A XVI. Hadsereg Dunkerque-ből, Ostend-ből és Bruggéből a doveri-szoroson keresztül Ramsgate térségében szállt volna partra, a Cherbourg-ban állomásozó VI. Hadsereg (VI. Armee) pedig a sík Lyme Regis felé tartott volna. A légi és vízi úton átdobott 9 hadosztálynyi erő körülbelül 67 000 katonát tett ki, műveleti területük Devon–Dorset (VI.), Nyugat-Essex–Southamptonshire (IX.) és Kent (XVI.) megyék partszakaszain kezdődött volna. A brit flotta műveleteit a Kriegsmarine aknazárakkal lassította vagy állította volna meg, miközben felkészülnek a tengeri és légi ellentámadásra. Az aknazárakat aknatelepítő hajókkal és tengeralattjárókkal létesítették volna.

A hadművelet végrehajtásáról a háború végéig nem tettek le a németek, azonban a felvázolt feltételek megteremtésére egyre kevesebb lehetőségük volt 1941-től, mert fogyott az üzemanyag, a muníció és az emberanyag. Az Overlord hadművelet pedig végképp megpecsételte a kivitelezés sorsát.

 

 

Harc a csatorna felett

A német légierő 1940. július 10-én indította meg támadásait a csatornán hajózó angol konvojok, a délkelet-angliai kikötők és radarállomások ellen. A kezdeti légi összecsapásokban a német bombázókat kísérő vadászgépek rendszerint létszámfölényben voltak az angol vadászgépekkel szemben, ezért azok nem tudták jelentősen megzavarni a támadásokat. Az elsüllyesztett hajók számának növekedése odáig vezetett, hogy a Brit Admiralitás leállította a hajóforgalmat a csatornán. Az első pár hétben a németek csak puhatolóztak, igyekeztek kiismerni ellenfelük gyenge pontjait, majd megindították a komolyabb támadásokat.

 

Sas hadművelet 

Augusztus 13-án a csata a második szakaszába lépett. A Luftwaffe célja a RAF felőrlése volt, ezért nagy erejű támadásokat indítottak a délkelet-angliai légibázisok ellen. A Királyi Légierő ezekben a napokban élte át legnehezebb pillanatait. Egyre több szükségrepülőteret kényszerült használni a katonai bázisok súlyos megrongálása miatt. Bár a repülőgépeiknek nem volt probléma a füves repülőterek használata, de az itt leszálló gépek karbantartása és feltöltése nagy gondot okozott a szerelőknek. Nemcsak ez ütközött nehézségbe, hanem az elvesztett, jól képzett pilóták pótlása is. Az újoncok gyakran pár órás kiképzés után hajtották végre első éles bevetésüket, így az ő köreikben érthetően még nagyobbak voltak a veszteségek.

A németek, hogy egy perc nyugtot se hagyjanak az angoloknak, megkezdték az éjszakai támadásokat is. Az egyik ilyen éjszakai támadás alatt egy német gép véletlenül London egyik lakónegyede felett oldotta ki a bombáit. Ez a pár bomba a csata fordulópontjához vezetett. A RAF ugyanis bosszúból augusztus 25–26. éjszakáján Berlint bombázta. Már úgy tűnt, hogy Anglia, de főleg a délkelet-angliai vadászvédelem összeomlik, és valóban csak napjai voltak hátra, amikor a németek megváltoztatták a taktikájukat.

London bombázása

Hitlert végtelenül felbőszítette Berlin bombázása. Mivel úgy látta, hogy a repülőterek támadásával nem fog tudni sikereket elérni (annak ellenére, hogy csak napokon múlott a győzelem), megparancsolta, hogy változtassák meg a célpontot, és a főváros megtámadásával kényszerítsék levegőbe az angolokat.

Szeptember 7-én indult meg az első nagyszabású támadás London ellen. A következő napokban újra és újra támadtak a német bombázók. Ámde a az angol pilóták a német vezérkar legnagyobb megdöbbenésére nem akartak fogyni. Így a német pilótákat szinte naponta nagy veszteségek érték. A támadások veszteségeit látva Hitler és vezérkara felismerte, hogy nem tudja megsemmisíteni a RAF-ot, és szeptember 17-én elhalasztotta az angliai partraszállás tervét.

A bombázott London

A csata vége és eredménye

Szeptember végére a nappali bombázó támadások egyre ritkultak, majd október 6-ától a bombázók már csak éjszaka tűntek fel London felett. Ezek a bombázások sok civil életét ontották ki, de Anglia védelmi képességeit nem csökkentették számottevően. Nappal már csak bombával felszerelt vadászgépek támadták az angol repülőtereket, de az idő múlásával ezek a bevetések is egyre több áldozatot követeltek a német pilóták köreiben. Az időjárás rosszabbra fordulásával a bevetések száma is csökkent, míg október végére teljesen megszűntek a nappali bevetések

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.